A kaposvári színművészeti főiskolások előadásában a nagykanizsai Igricfesztiválon 2010. június 20-án, 20.00 órakor
Aztán máris szállnak a szikrák a szélben, Désiré apja száguld a 424-essel. Előre, sohase hátra. Furcsa, persze, hogy furcsa, nem a megszokott lassú, tagoló, olykor monoton, kissé mintha csak magának szóló előadásban, ahogyan Cseh Tamástól megszoktuk, megszokhattuk. Ez már egy másik kor, másik világ, a színpadon állók, a Kaposvári Egyetem harmadéves színészhallgatói mögül hiányzik mindaz, amiért ő Cseh Tamás lehetett. Ezért csak felidézni lehet, utánozni sohasem. Szerencsére nem is próbálják. Helyette megannyi hangszer – dob, gitár, basszus, fuvola, tangó- és szájharmonika, zongora, klarinét, trombita, ütősök tömkelege –, új köntös, értelmezés, előadásmód; a közös csak a feltétlen tisztelet, ami sugárzik a színpadról….
Somogyi Hírlap Online
Kivétel nélkül szeretjük ezt a műsort, nagyon jól összerázta az embereket. A zenélés élménye valami egészen fantasztikus pluszt ad egy közösség életében. Tényleg minden számnak meg van a lenyomata bennünk, de úgy érzem, néhány szám élménye számunkra változhat attól függően, hogy hol adjuk elő és milyen közönségnek. (Interjú Béli Ádámmal és Lovas Rozival a műsorról)
